Kezdőlap


 

2019 04. 05.


admin küldte be 2019. 04. 08., h - 10:17 időpontban

 

Helyreigazítási kérésünknek a Vásárhelyi Valóság 2019 áprilisi, 12. számában nem tettek eleget. A helyreigazítási kérelmet ezúton közöljük:

Helyreigazítás

 

A Vásárhelyi Valóság 2019. márciusi 11. számában a 7. oldalon „Ismét református iskola működhetne az ógimnázium épületében” című, szerzői aláírás nélkül megjelent cikk valótlan állításaira ugyanazon a helyen, ugyanabban a formában - a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében - az alábbi helyreigazítást kérjük:

 

  1. A valóságnak nem megfelelő és pontatlan állítás az, hogy a „Petőfi u. 6. szám alatti volt iskolaépület ingyenes használatba adása iránt”, adott be kérelmet az egyházközség. Nem használatba adást, hanem használatba vételezést kérelmezett.
  2. A valóságnak nem megfelelő állítás az, hogy „a városvezetés javaslatot tett”. 2019. január 15-én és február 12-én a Hódmezővásárhely – Ótemplomi Református Egyházközség (továbbiakban: egyházközség) képviselői és Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának munkatársai a korábban a Petőfi u. 6. sz. alatti ingatlannal kapcsolatos közgyűlési határozatok (887/2018. (VII.30.), 1474/2018. (XII.07.)) végrehajtásának tárgyalására gyűltek össze. A második találkozón Dr. Tatár Zoltán aljegyző úr említette a cikkben szereplő javaslatot, amely nem a tulajdonos, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének (továbbiakban: közgyűlés), hanem csak annak képviselőjének, a „városvezetésnek” javaslata. A javaslattevő nem egyeztetett a tulajdonos közgyűléssel, így jelenlegi körülmények között ez a valóságban inkább csak ötletelés. Az egyeztetésen aljegyző úr és alpolgármester asszony az egyházközségi képviselőket kérte fel a közgyűlési többséggel való egyeztetésre. Az ötlet ebben a formában a határozat kedvezményezettjét és a két határozatot elfogadó közgyűlési többséget állítja szembe egymással, megosztani kívánja őket. Ezzel érvényteleníti a korábbi határozatokat. Ehhez a városvezetésnek nincs joga, ezt kizárólag a közgyűlés, illetve a bíróság teheti meg. Mivel nem a tulajdonos ajánlatáról, hanem a városvezetés ötletéről van szó, többek között ezért is állítja az egyházközség, hogy „az átadásnak a felté­telei nem adottak”.
  3. A valóságnak nem teljesen megfelelő állítás az, hogy „a Kossuth téri volt ógimnázium épületének (jelenleg Alföldi Galéria) átadására” történt javaslat. A valóságban a használatba adáshoz hozzátartozott - a cikkben később összeg nélkül szereplő - 150.000.000.- forint átadása, az Alföldi Galéria kiköltöztetése jogcímén. (Tulajdonba adás lehetőségét is felajánlották az egyházközség képviselőinek, ennek esetén ettől sokkal nagyobb összegre gondolt az ötletelő, amely nem került megnevezésre.) A fent említett összeg megegyezik pontosan azzal, amelyet az egyházközség vezető testületei korábban, - a 2019. február 5-ei gyűlésen - elkülönítettek a költözéssel kapcsolatos költségekre, mind az iskola székhelyén már korábban meglévő, mind pedig a leendő telephelyén lévő épületek karbantartására, átalakítására és új taneszközök (pl. iskolabútor) vásárlására. Az egyházközségnek nincs lehetősége az Alföldi Galéria költöztetését ilyen módon támogatni. A 2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról egyebekben állami feladat-átvállalás esetén nemcsak ingyenes haszonbérletre, hanem ingyenes tulajdonba adásra is lehetőséget biztosít a feladat-átvállalónak, jelen esetünkben az egyházközségnek. Ez az ötlet ebben a formában hátrányosan különbözteti meg (diszkriminálja) az egyházközséget, mint fenntartót, a többi városi köznevelési fenntartóval szemben, illetve a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskolába járókat a többi köznevelési intézménybe járókkal szemben. Miközben más helyi köznevelési intézmények közgyűlési határozatok által helyi ingatlanokkal nyertek támogatást, vagy európai uniós és állami támogatásból bővülhetnek, aközben az egyházközség és köznevelési intézménye ehhez csak költségtérítés fejében juthat hozzá. Az ötlet gazdája háromszáz gyermek köznevelési ellátását bocsátja áruba.
  4. A valóságnak nem megfelelő állítás az, hogy „a presbitérium elutasította,” illetve a cikkben lentebb „visszautasította” az ötletet. A valóságnak az felel meg, hogy az egyházközség Közös Fenntartói Igazgatótanácsa és a Presbitérium nem kíván az ötletről nyilatkozni és határozatot hozni. Ezt az önkormányzati lap megjelenése előtt jeleztük a kiadásáért felelős polgármester úrnak. A cikk végén ezt a tényt közlik is, így tulajdonképpen önellentmondásban keveredik az ismeretlen szerző, mert az egyházközség vagy elutasít és visszautasít, vagy pedig nem kíván nyilatkozni és határozatot hozni, amíg a feltételek nem állnak rendelkezésre.
  5. A valóságnak nem megfelelő állítás az, hogy „jogszabályellenesen követelt (a) Petőfi utca 6. (sz.) alatti épület”. Ezzel szemben a valóságnak az felel meg, hogy dr. Tatár Zoltán által 2018. december 7-ei közgyűlésen idézett törvényi hely (2011. évi CXCVI. törvény 11§ (13) bekezdése), és az ez ügyben meghozott határozatok, valamint az azok mellékletét képező használatba adási szerződés, nem mond egymásnak ellent. Ez a két egyeztetési tárgyaláson egyértelműen kiderült. A valóságnak az felel meg, hogy a városvezetés részéről dr. Tatár Zoltán aljegyző úr a mai napig nem jelezte, sőt a cikk sem nevezi meg azt(okat) az egyházközség által 2019. január 16-án írásban megkért törvényi helyet(eket), amely(ek) alapján a jogszabályelleneséget vélelmezik. Ez az állítás csak vélelmezés, ami egyebekben a következőket feltételezi: egyrészt a közgyűlés többsége (10 fő) két alkalommal törvénytelenül hozott határozatot. Másrészt pedig a presbitérium (14 fő) és a Közös Fenntartó Igazgatótanács (21 fő) az ügyvédei által előterjesztett szerződést jogszabályellenesen alkotta, fogadta el és javasolta a közgyűlés elé beterjeszteni. A jogszabályelleneség és törvénytelenség feltételezését már az egyeztető tárgyaláson is kikértük magunknak.
  6. A valóságnak nem megfelelő állítás az, hogy „követelt.” A 30/2018 (07.26.) sz. presbiteri határozatban a következő mondat szerepel: „A Hódmezővásárhely – Ótemplomi Református Egyházközség Presbitériuma Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatától a 6800 Hódmezővásárhely Petőfi utca 6. szám alatti ingatlan határozatlan időre, de legalább öt évre történő átadását kérioktatási-nevelési feladatok ellátására.” A presbitérium önkormányzati tulajdonú épület esetében nem tud követelni. A cikkben a követelt szó helyett három sorral lejjebb „igény benyújtás” szerepel. A Presbitérium csak kért.
  7. A valóságnak nem megfelelő állítás az, hogy „súlyos törvényességi aggályokat vet fel” a használatba vételi szerződés. A 4. pontban már a valóságot jeleztük. Nem jogszabályellenes, és nem vet fel törvényességi aggályokat a szerződés. Ellenben a 887/2018. (VII.30.) és a 1474/2018. (XII.07.) közgyűlési határozatok végre nem hajtásával a városvezetés valóban törvénytelen állapotot tart fenn, amit a közgyűlés tagjainak 2019. február 16-án jeleztünk. Álláspontunk szerint a hatályos jogszabályok kellő garanciát biztosítanak arra vonatkozóan, hogy az egyházközség - más  helyi intézményfenntartókhoz hasonlóan - meghatározott, köznevelési célra használja az ingatlant. A használat jogszerűségét a használatba adó közgyűlés ellenőrizni tudja.
  8. A valóságnak nem megfelelő állítás az, hogy „az épület alapterülete jelentősen meghaladja az iskola valós igényét”. Ezt vélelmezték a polgármesteri hivatal munkatársai a 2019. január 15-ei egyeztető tárgyaláson, amire válaszként 2019. január 30-án az egyházközség átadta azt a köznevelési szakértői véleményt, amely „szükségesnek” látja és „a közfeladat ellátásához szabott mértékűnek” véli a Petőfi u. 6. sz. alatti ingatlant. Ez egyebekben alátámasztja az egyházközség kérésének szabott mértékét így az aljegyző úr által említett 2011. évi CXCVI. törvény 11§ (13) bekezdésére alapozott kifogás érvényét veszíti. A köznevelési szakértő véleményének ismeretében kijelenthetjük, hogy a közneveléshez nem értő tartja fenn valótlan állítását. Egyebekben pedig, hogyan lehetséges az, hogy az első egyeztető tárgyaláson, a városvezetés számára jogszabályellenes és súlyos törvényességi aggályokat vet fel a Petőfi u. 6. sz. alatti ingatlan kérése, majd pedig ugyan Ő egy hónappal később, ajánlja fel az Ógimnáziumot pénzért használatba vételre?  Ez számára nem vet fel jogszabályellenességet és súlyos törvényességi aggályokat? Itt ismét önellentmondásba keveredik a cikk ismeretlen szerzője. Az egyházközség számára a konstruktív együttműködést megnehezíti az ilyen jellegű véleményváltoztatás, önellentmondó kommunikáció. Aki nem szakmai alapon, hanem más érdek szolgálatában érvel, azzal a következő tárgyalások okafogyottá válnak.
  9. A valóságnak nem megfelelő állítás az, hogy „eddig nem jött létre megegyezés az egyházközség és a városvezetés között.” A valóságban az egyházközségnek ebben az ügyben nem a városvezetéssel, hanem a közgyűléssel kell megegyeznie. Az egyházközség kérését a közgyűlés 2018. július 30-án támogatta, a jogszerű szerződést 2018. december 7-én elfogadta, erről az egyházközségnek a városvezetéssel nem kell újra megállapodnia, hanem a városvezetésnek kell a határozatokat végrehajtania, és a szerződést aláírnia. Jelen esetünkben a városvezetés egyrészt nem köznevelési hatóság, amely elbírálja, hogy mire van szüksége egy köznevelési intézménynek. (Ezt az illetékességet ma a kormányhivatal tölti be.) Másrészt a tulajdonos közgyűlés határozatát nem bírálhatja felül.
  10. A cikkben két épület összehasonlítása történik annak kárára, amelyet kérünk (Petőfi u.6.), és annak előnyére (Ógimnázium), amelyet ajánlanak. Mindkét épület köznevelési célra épült, mindkettőt felújították, időben előbb az Ógimnázium épületét, utóbb a Petőfi u. 6. sz. alatti épületet. Mindkettőt átalakították funkciója szerint: az egyiket Alföldi Galériává, a másikat járási földhivatallá. Az ajánlott Ógimnáziumot az 1800-as évek első felében építették, a kért Petőfi utcai épületet pedig az 1900-as évek első felében. Az egyházközség által kért épület 100 évvel modernebb a megajánlott épületnél. A cikk szerzője köznevelési szakértőként próbálja megítélni melyik épület jobb a köznevelési feladatok ellátására, úgy, hogy nem ismeri a köznevelési feladatellátás mai követelményeit. Az egyházközség addig nem kíván nyilatkozni, amíg az ötletből tulajdonosi ajánlás nem lesz, nem kívánja mérlegelni a két épület köznevelési célra való felhasználásának előnyeit és hátrányait.
  11. A cikk valótlanul állítja, hogy „csak mintegy 150 millió forintos beruházással átalakítható Petőfi u. 6. szám alatti épület.” Előbb ezt az összeget kéri a városvezetés az egyházközségtől az Alföldi Galéria kiköltöztetéséhez, majd utóbb ugyanekkora összegnek becsüli meg a felújított Petőfi u. 6. sz. alatti épület átalakítását. Az összeg történetesen megegyezik a már előbb említett egyházközség által korábban elkülönített összeggel, amit az egyházközség nem a Petőfi u. 6. alatti ingatlanra, hanem a költözéssel együtt járó összes kiadásra kíván majd fordítani.
  12. A cikk szerint „az Ótemplomi Református Egyházközség – a többi református egyházközség véleményétől függetlenül” – visszautasította a városvezetés történelmi jelentőségű ajánlatát.” Ez az állítás az ingatlant kérő ótemplomi gyülekezetet szemben állítja, és megosztja a város többi református közösségével. Ezt a kijelentést határozottan visszautasítjuk! Ezzel szemben az igazság az, hogy mindkét egyeztető tárgyaláson a református egyházat és benne az egyházközségeket a Tiszántúli Református Egyházkerület köznevelési jogásza képviselte, amiről polgármester úrnak tudomása volt. Az egyházközségnek egyrészt a parókiális jog szerint (a felajánlott épület a saját területén helyezkedik el), másrészt a 1948-ban a hódmezővásárhelyi református egyházközségek területének felosztási határozata alapján, ebben az ügyben nem köteles egyeztetni a többi vásárhelyi református gyülekezettel. Az egyházközség ebben az ügyben ezt a két egyházi jogszabályt tartja irányadónak.
  13. A cikk utolsó mondata valótlanul állítja azt, hogy „a Petőfi u. 6. szám alatti épület egészének ingyenes átadására nincs törvényes mód.” Korábban jeleztük már, mely törvény alapján hozta meg határozatait az egyházközség és a közgyűlés.

 

Összegzésül az alábbiakat fogalmazhatjuk meg:

 

  • A 2018. július 30-án és a 2018. december 7-én hozott közgyűlési határozatok, és azoknak szerződéses melléklete törvényes és jogszabálynak megfelelő.
  • Az elmúlt félévben világossá vált, hogy a városvezetése jogi akadállyal, szakmai aggállyal, különböző szakmai okból meg nem alapozott ötlettel elodázza a szerződés aláírását.
  • Az eddigi tárgyalásokból és a cikkből világossá válik, hogy a városvezetése nem egy köznevelési probléma megoldásában kíván segítségül lenni, hanem abból politikai ügyet teremt, és a véleményével szembenállókat megosztani kívánja.
  • Az egyházközség nem kívánt és nem kíván egy köznevelési szakmai kérdést a város közvéleménye előtt megtárgyalni, az ügyben döntő bírónak felkérni. (A politikai közélet feladata egy-egy ügyben a választókat döntő bírónak felkérni.) Az egyházközség feladata ebben az ügyben a köznevelési feladatellátás hatályos jogszabályi keretek között.
  • A városvezetés álláspontjával szemben az elmúlt félévben az egyházközség szakértői véleménnyel alátámasztotta a kérésének jogosságát.
  • Az egyházközségnek nem feladata újabb „konstruktív javaslat” megfogalmazás.
  • Az oktató-nevelő munka folyamatossága, illetve a további fejlődés érdekében az intézmény bővítése azonnali megoldást igényel.
  • Ebben a formában is ismételten kérjük a közgyűlés döntéshozóit, különösen a városvezetést, hogy a vonatkozó, eddig még végre nem hajtott, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város 887/2018. (VII.30.) és a 1474/2018. (XII.07.) számú közgyűlési határozatait haladéktalanul és maradéktalanul, azonnal hajtsák végre, az erre vonatkozó használatba adási szerződést az önkormányzati fél részéről írják alá, és ezzel a meglévő törvénytelen állapotot szüntessék meg.

                                                                                                                                                                                Bán Csaba

                                                                                                                                                                                lelkipásztor