Szőnyi Benjámin művei az új Református énekeskönyvben.
Ritka vásárhelyi vonatkozású kincset tartogat a néhány éve megjelent új Református énekeskönyv.
Az Ótemplomi gyülekezetünkben 1742-től 46 éven át szolgáló Szőnyi Benjámin lelkész „Szentek hegedűje” címmel terjedelmes énekeskönyvben adta ki verses imádáságait vallásos elmélkedéseit 1762-ben Kolozsváron. Az a cél vezette, hogy az élet és az egyház minél több alkalmára és minél többféle ember számára kínáljon éneket. Írt éneket gyerekeknek, felnőtteknek, ünnepekre, évszakokra, de a hét napjaira is. Műve mai mértékkel mérve is nagyon népszerű volt, tíz kiadást még Szőnyi életében megért. Könyve elterjedt az egész kárpát-medencében és összesen tizennyolcszor adták ki.
A református énekek az egész magyarság kultúráját áthatják, bizonyos időkben kapaszkodót nyújtottak az ellenállásban, a magyarság megtartásában, és évszázadokon keresztül tették lehetővé, hogy a magyarok énekekkel reflektáljanak életükre, éljék meg hitüket.
A Magyarországi Református Egyház énekkincsét az elmúlt évszázadok alatt sok kötet összegyűjtötte már. A több mint 70 éves várakozás után néhány éve kiadott új hivatalos énekeskönyvünk épít a régi hagyományokra, egyházunk egyik leghitelesebb alkotása.
Szőnyi Benjámin volt az egyik utolsó olyan költő, aki a genfi zsoltárok dallamára írta a verseit, melyek énekelhetők is. Ezért méltán ad okot büszkeségre, hogy több mint 260 év elteltével az új Református Énekeskönyvben Ótemplomunk egykori lelkipásztora következő öt Dicsérete ismét helyet kapott
377 Kapuk, emelkedjetek!
407 Hogy eljön az időknek teljessége
518 Jézus meghalt bűneinkért
567 Téged ó Isten dicsérünk
618 Az én időm, mint a szép nyár
Különleges és felemelő érzés, amikor ezek az énekek, illetve Szőnyi Benjámin verses imádságai mai istentiszteleti alkalmainkon is gyakran elhangzanak, ezzel 260 év távolából felidézve egykori lelkipásztorunk alakját az Ótemplom falai között.